Itt az év vége és a kötelező evés-ivást még több kötelező evés-ivás és persze durrogtatás követi. Az egyikkel semmi gond, a másik viszont nagyon-nagyon sokat árt más élőlényeknek. Feltesszük hát a nagy kérdést: tényleg “kötelező” szilveszterkor durrogtatni?
Jaj, úgy szeretnék egyszer egy olyan blogbejegyzést írni, ahol a kis bevezetőben bedobom a kérdést, aztán annyi a szöveg, hogy: NEM. Ez például pont alkalmas lett volna erre. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy mi emberek (kortól, nemtől, vallástól, politikai nézetektől függetlenül) szeretjük érteni, hogy miért kérnek Tőlünk valamit. Ez a megértés teremt esélyt a valódi változásra.
Beszélhetnénk itt általában a pirotechnikai eszközökről, mint petárda, tűzijáték, házi tűzijáték, sőt, még a csillagszóró is ide tartozik, bár az talán a legkevésbé veszélyes mind közül. Mivel idén nem lesz nagy tűzijáték (és reméljük, a jövőben csak drónos fényjáték lesz), ebben az írásban foglalkozzunk a félig-meddig betiltott, de otthonra sajnos még mindig vásárolható házi tűzijátékokkal és társaival.
Szóval először is ezek a dolgok tűzveszélyesek. (Igen, a petárda is.) Talán ezt nem kell magyarázni: valószínűleg megúszod, de lehet, hogy felgyújtasz valamit. Az utóbbi két évben a január 1-i hírek 50-50 tűzesetről számoltak be hazánkban, és bizony volt köztük néhány, ami halállal végződött. Talán most azt gondolod, veled biztos nem történik meg. Nos, ők is ezt gondolták.
Van ezeknek az eszközöknek egy olyan hatása is, amit nem lehet megúszni. A hang. Nagyon hangosak. És itt kezdődnek a problémák. Míg a tűzveszély kapcsán van arra esély, hogy csak magadnak ártasz, és mondjuk csak a saját házadat gyújtod fel, a hangot mindenki hallja, aki a környéken van. Hallják a sétáló kutyák, akik megijdenek, és egy autó alatt végzik, vagy hónapokig nem látják a gazdájukat (netán soha többé), hallják a cicák, akik otthon rettegnek valahová bekuporodva és várják a véget. Hallják a kisgyerekek, akik nem értik, mi történik, és hallják azok a sérült vagy fizikai- esetleg pszichés betegséggel küzdő gyerekek és felnőttek is, akiknek a durrogtatás komoly traumát, pokoli néhány napot (hetet?) okoz. Hallják a vadállatok is, akiknek már így is éppen eléggé belerondítottunk az életterükbe. A madarak például tömegével menekülnek ilyenkor a megszokott kis helyükről és a kétségbeesett repülés sokuk halálát okozza.
Ha már így belejöttünk, mindennek tudatában nézzük meg az idő faktort. Tegyük fel, hogy valaki nagyon örül az új évnek (2020 után ez nem is csoda), és olyan vérmes reményekkel vág neki, hogy még tűzijátékot is vásárol. Kilövi a kertben. Nem ég le semmi. Mennyi ideig élvezhető ez a csoda? 1 perc? 2 perc? 10 perc? Ha jól megy, akkor 20 perc? És ez a tűzijátékozónak jó, ugye? No, akkor nézzük meg a másik oldalt, a rémülteket, akiknek a tűzijáték félelmet, fájdalmat, és komoly egészségügyi gondokat okoz: nekik ez legalább 2 nap. Igen, jól látod. Nagyjából 31-én reggel kezdődik a durrogtatás és elsején este – a maradékokat nem hátrahagyva – ér véget – ők ugyanis mindenki durrogtatását végighallgatják, nem csak a Tiédet meg a Józsiét, akinek idén biztos jól ment, mert félórásra futotta.. Tehát néhány perc élvezet a 2 nap szenvedés ellenében (amennyiben nem veszik el a kutyus örökre vagy nem tart mondjuk hetekig, míg egy autista kisgyerekkel visszajutnak oda napirendben, ahonnan a durrogtatás előtt indultak, vagy nem hal meg a madárka). Ez tényleg megéri?
Mert jó! Tartozom egy vallomással: én imádom a tűzijátékot. Mármint nézni. Sajnos ettől az élvezettől egy ideje visszavonultam, mert közben utálom a tűzijátékot. Mármint, amit okoz.
Pedig a tűzijáték szép, hangulatos, látványos, gyerekként egy igazi csoda, és megtölti fénnyel a lelkünket, ahogyan a téli égboltot. Ünnepélyes, közösségi, mert együtt nézzük ugyanazt a szépséget, együtt látjuk a csodát. Úgy tudom, van, aki a hangot is szereti (lásd petárdázás), de ennek miértjét még nem sikerült megfejtenem. Szóval az ember szereti a fényes, csodálatos dolgokat, és amit még ennél is jobban szeret: megmutatni a gyerekének mindezt. Nem csoda hát, ha a tűzijátékok tiltása vagy az arról való lebeszélés azt az érzést kelti bennünk: már megint elvesznek tőlünk valamit! És ez kicsit így is van. Viszont a jó hír, hogy vannak más lehetőségek, amik legalább olyan csodásak lehetnek – kicsiknek és nagyoknak – és új hagyományt teremthetünk általuk anélkül, hogy bárki más rettegne vagy megsérülne miattunk.
1. Tábortűz. Hangulatos, közösségi, szívmelengető. Lehet közösen énekelni, táncolni, beszélgetni, forró italt inni, romantikázni vagy indiánüvölteni.
Igen, ez is tűzveszélyes. Olyannyira, hogy Te magad gyújtod meg. Nem, gyújtogatni nem környezetbarát. De még mindig inkább az, mint a kínából rendelt durrogós cuccok.
2. Hosszú záridős fényképek. Ez egy fotózási technika, melynek lényege, hogy a zársebesség hosszú időre legyen beállítva, hogy képes legyen rögzíteni a mozgásokat, és hatásokat, amelyek szabad szemmel követhetetlenek, s így csodálatos képek készülhetnek egy fényképező és egy fényforrás segítségével. Ha még nem láttál ilyet, vagy nem tudod, hogy kell, keress rá! Ez is igazi családi program lehet. Sőt, itt nem csak álltok és néztek a távolba révedve üveges tekintettel, hanem aktívan alkothattok valamit közösen. Az alkotásokat pedig évről évre gyűjthetitek és albumot készíthettek belőle.
2. Fényfestés (régen a 2. Pontnak is ez volt a neve). Különböző színes képek festése falra vetítőeszközzel. Egyrészt vannak cégek, akik ezzel foglalkoznak, és most, hogy rendezvénytilalom van, szinte biztosan meg lehet oldani, hogy sötétedés után a szabályokat betartva a szomszédokkal összefogva, Nektek is részetek lehessen benne. Másrészt egy írásvetítő vagy projektor segítségével Ti magatok is csodát tudtok készíteni a ház falára.
4. Fénysorok, lampionok, egyéb díszek. A lakás közös feldíszítése egy kis kreativitással szintén jó program lehet. Ebben nem tudok tanácsot adni, mert lakásdekorból teljesen nulla vagyok. Viszont láttam már rengeteg fantasztikus szülőt, akik elképesztő dolgokat tudnak kitalálni a csemetéik szórakoztatására, szóval kis böngészéssel sok ötletet lehet találni. Egy közös díszítési, alkotási folyamat sokkal maradandóbb élmény, mint pár perc durrogtatás.
5. Gyertya, úszógyertya. Ha még nem unjátok a gyertyákat, akkor csendesen, nyugalomban így is lehet köszönteni az újévet. A fény akkor is meglesz.
6. Csillagszoró. Nyilván ez sem a legjobb a környezetnek és a száraz Karácsonyfának sem tesz jót, de sokkal kevésbé zavarja az állatokat és az embereket, mert legalább nem hangos.
7. Csendes tűzijáték. Állítólag már létezik ilyen, és hazánkban is elérhető. Sajnos többet nem tudok róla, de ha van ismereted, oszd meg velem!
Biztosan van még rengeteg lehetőség arra, hogy méltóképpen megünnepeljük, hogy ezt az évet is túléltük, de Nekem ma ezek jutottak eszembe. Ha jobb ötleted van, akkor valósítsd meg, és írd meg nekem, hogy kiegészíthessem a listát. És mivel ebben a blogbejegyzésben még egyszer sem írtram le, hogy vegán, ezért most megteszem, hogy senkinek se okozzak csalódást: mindegy, hogy vegán vagy vagy nem, ne durrogtass, mert ártasz vele másoknak!
