SIGN UP AND GET 15% OFF YOUR FIRST ORDER!

A vegánok nem “szeretik” az állatokat

Sorry, this entry is only available in Hungarian.

Vegán vagy? Akkor szereted az állatokat! Azért nem akarod megenni őket, ugye? Azt, hogy “őket”, kicsit megnyomtam, pici éllel, hogy érezd, hogy tudom ám: Te meg is személyesíted “azokat”. Gyerekes. Figyu, a szomszédban kismacskák születtek, Neked biztos kellenek!

Először is: nyugi, nem a vegán – nem vegán vitát akarom elmérgesíteni még jobban (mondjuk néha úgy érzem, lehetetlen is lenne). A bevezetőben olvasható mondatok a valóságban is elhangzottak ismerőseimtől. És amúgy van köztük olyan, aki azóta vegán lett.

Szóval tartozom egy vallomással: én nem szeretem az állatokat

De várjál, van durvább: a gyerekeket sem szeretem, az embereket sem szeretem és az olaszokat sem szeretem. (Próbáltam valami népszerű nemzetet találni. Ők azok, ugye?). Nagy bátorság kell, hogy ezt bevalljam nektek, és kérlek, ne bántsatok. Az a helyzet hogy nem vagyok képes kijelenteni ilyen hatalmas tömegekről, hogy szeretem őket. Legalábbis nem abban az értelemben, ahogy itt mifelénk a szeretést értik. Nem abban az értelemben, hogy intenzív érzelmeket mozgat meg bennem az a pár millió vagy milliárd fős csoport, melyek nyomán nagy tettekre szánom el magam, mint a filmekben a nagy összeveszés utáni nagy roham során a nagy szerelmesek. Talán nem is lenne helyes elvenni egy egész csoporttól a jogot, hogy bármely tagja megutáltassa magát velem. Hogyan láthatnám így differenciáltan az életet? Rögtön így: “Piros szájú denevérhal, intenzíven szeretlek!” vagy “Bumm. Olasz vagy, szeretlek!” Hogyan ismerhetném meg így a világot? Hogyan juthatnék el így abba a békés, nyugodt, szemlélődő, ítélkezésmentes és nagyon áhított állapotba, ahol minden teremtményt visszafogott (tehát a fentiektől jelentősen eltérő értelemben vett) szeretettel szemlélek?

De maradjunk az állatoknál

Például ott vannak a kígyók. Nagyon csodásak, érdekesek, és van belőlük ezerféle, de sajnos a szeretet, az nem az első lenne, amit éreznék, ha mondjuk most itt megjelenne egy – akármilyen – a szobában. A szárnyas jószágoktól is sajnos van egy kis idegenkedésem, és hát ide tartoznak a fiú csibék is.

Mégsem szeretném, hogy ledarálják őket. A kígyókat sem szeretném kiirtani. És lóhúst sem fogok enni, csak azért, mert tartok egy kicsit a lovaktól (is). Amikor még fogyasztottam tejet, az sem azért volt, mert utálom a teheneket, és szeretném, hogy lyukat vágjanak az oldalukba, meg folyamatosan erőszakkal megtermékenyítsék őket, elvegyék a kicsinyeiket, akik után sírnak és 4-5 év ilyen kínzás után megöljék őket is (amúgy 18-22 évig élnének), hanem azért, mert nem tudtam, hogy ez történik. Aki húst eszik nem utálja az állatokat, és aki vegán nem biztos, hogy szereti az állatokat. Sok ember vallja, hogy szereti az állatokat, mégis megeszi őket. A veganizmus nem a szeretetről szól, hanem az etikáról. Arról, hogy törekszel a jóra, akkor is, ha a jóság tárgya nem “érdemelte ki” azt. Arról, hogy felelősséget vállalsz, akkor is, ha nem közvetlenül Te követsz (vagy követtél) el valami rosszat, de mégis tehetsz ellene. Arról, hogy a lelkiismeretednek megfelelően cselekszel akkor is, ha az árral szemben úszva kell azt megtenned. Arról, hogy nem veszed el, ami nem a Tiéd: más élőlények szabadságát, életét és meg nem születéshez való jogát. Arról, hogy emberi mivoltod nem privilégium, előjog bármire, hanem felelősség és kötelezettség.

Nem kell senkit szeretned ahhoz, hogy ne bántsd

Nem kell szeretned az állatokat ahhoz, hogy ne fizess a halálukért.

Ha mindenképp fizetni szeretnél, támogass inkább jó ügyet, vásárolj vegán, vicces, fenntartható pólóink, táskáink, pulcsijaink közül! Bizonyos mintájú termékek rendelése esetén egy-egy vegán szervezet munkáját is támogatod!

Newsletter

Subscription

Sign up to our newsletter and get your coupon for 15% off!


Shop

  Show More!

Egy pillanat...