Sokszor lehet hallani – főleg vegánként – hogy a vegánok szektások és agymosottak és mindenki mást is meg akarnak téríteni. Nyilván az ember nem így gondol magára, és azonnal tagadja ezeket a vádakat, ami természetes. Ugyanakkor érdekes lehet megvizsgálni: miért láthatnak így minket, vegánokat mások?
Ezt mondja az értelmező szótár a “szekta” szóról: “(vallásügy, történettudomány) Valamely egyháztól, felekezettől elszakadt kisebb csoport.” Illetve: “(átvitt értelemben) Valamely nagyobb közösségtől elszakadt vagy elkülönült, zártkörű, szűk csoport, amelyet az azonos nézetek, érdekek vagy kiváltságok tartanak össze.”
A vegánokra nyilván a köznyelvi értelemben használják a legtöbbször, persze az olyan hozzá kötődő – főként meglehetősen negatív – asszociációkkal, mint “elvakult”, “fanatikus”, “kirekesztő”, “agymosó/agymosott” és persze “térítő.” Ismerős, ugye?
Kezdjük a hasonlóságokkal! Ez talán közelebb vihet ahhoz, miért is nevezik a vegánokat sokan szektásnak egy hirtelen ítélkezés folyományaként.
– “Valamely nagyobb közösségtől elszakadt…”: nos igen. Az étkezés rituális és közösségépítő volta, a közös asztal, az étel megosztása mind-mind olyan dolgok, melyek problémákba ütköznek vegánként a nagyvilágban. Mivel a vegánok kevesebben vannak, mint a nem vegánok, jó eséllyel “különcködni” kényszerülnek nem egyszer, s ennek eredményeképpen egyfajta szakadékot vélhetünk felfedezni a vegánok és a többségi társadalom között – tartozzunk bárhova. Persze nem csak az étkezés kapcsán érzékelhető az elkülönülés, hiszen a kozmetikumoktól kezdve az öltözködésen át a szórakozásig, időtöltésig (pl. Disznóvágás, kolbászfesztivál) rengeteg formája van a vegánok által került állathasználatnak, de talán az étkezés a legnagyobb vízválasztó.
– “… szűk csoport”. Ezt nem kell sokat magyarázni. A vegánok vannak kevesebben. Valami olyat csinálnak, ami ismeretlen, hiszen nem megszokott, vagyis új, tehát nem kipróbált, tehát tartani kell tőle. Nagyjából ez a leegyszerűsített gondolatmenet – sokszor persze tudat alatt – amikor valaki egy kisebb csoport által vallott nézettel találkozik. A millió ingerből, ami az embert naponta éri, nagyon nehéz kiválogatni, mi az, amin érdemes mélyebben elgondolkodni, hiszen ez felemészti az erőforrásainkat. Így az újdonságok sokaknál egyszerű energiagazdálodási okokból a szőnyeg alá, a tudatuk mélyére száműzetnek, s esetleges megpiszkálásuk ellenállást vált ki. “Ne fárassz, ez nekem erőfeszítésembe kerülne!”
– “… azonos nézetek, érdekek…” tartanak össze. Ez is elég egyszerű. Azonos nézet a vegánok esetében, hogy az állatok nem értünk vannak itt, hanem velünk. Sőt, a vegánok úgy gondolják, hogy mindenki érdeke, hogy ezt az emberek minél szélesebb körben megértsék.
– “…elkülönülő, zártkörű…” Valójában a vegánok elég befogadók. Muszáj nekik. Be akarnak Téged is fogadni, különben miért “erőltetnék rád a nézeteiket”, miért akarnák, hogy vegán légy? Ott lehet a félreértés, hogy valamiért az emberekben erősen él az illúzió, hogy csak akkor lehetnek jóban, csak akkor érthetnek szót egymással, ha már a beszélgetés kiinduló pillanatában mindenben egyetértenek. Ez egy rohadt nagy tévedés. Valójában minden vegán pontosan tudja, hogy egyszer ő is volt nem vegán, és őt is “megtérítette” valaki. (Értsd: elgondolkodtatta valamin, amit korábban az élet természetes velejárójának tartott, mint például az állathasználat.) A felindultság, az erős érzelmek által vezérelt vitatkozás persze nem segíti az információ átadását, de nézzük el ezt valakinek, aki nemrég jött rá, hogy nem ért egyet azzal, mit korábban csinált.
– “… kiváltságok tartanak össze”. Vegánnak lenni nem kiváltság. Egyrészt bárki lehet vegán. Másrészt ha valaki valóban felsőbbrendűnek érzi magát, azért, mert vegán, az nem a veganizmus miatt van, nem része ennek a törekvésnek. És itt a lényeg: vegánnak lenni nem egy kipipálható dolog, hanem egy törekvés. A társadalmunkat annyira áthatja az állathasználat, hogy minden egyes nappal törekednünk kell rá, hogy minél jobban kerüljük és minél kevésbé támogassuk az állaipart. Éppen ezért sosem vagyunk készen, sosem lehetünk ott, hogy másokat lenézzünk, vagy alacsonyabb rendűnek tekintsünk magunknál csupán azért, mert még nem vegánok. Arról nem is beszélve, hogy fogalmunk sincs, az illető miért nem gondolkodik még úgy, ahogy mi már igen, hiszen korábban nekünk is biztos megvolt rá az okunk, hogy még nem voltunk vegánok, ugye?
Szóval, ha a szótári definíciókat vesszük, akkor a szekta kérdés itt most 3:2 az igen javára. Persze ez nem egy meccs. Ha nem illik teljes egészében a kifejezés definíciója a csoportra, akkor nem illik. Mégis, a hétköznapi ember, a köznyelv által ráragasztott jelentéstartalmak miatt akár meg is állhatja a helyét, hiszen a nyelvet nem szótár alapján használjuk.
Rendben, aggassunk hát rá egy kifejezést erre a mozgalomra! És most? Most gondolkodjunk el azon, hogy milyen jelentéstartalommal töltjük meg ezt a szót. Csupa negatívval, mint elvakult, fanatikus, kirekesztő, agymosó, ugye? Pedig a vegánok nem neked akarnak rosszat, hanem azb állatoknak jót: hogy megszűnjön az állatok (ki)használása, hogy ezeknek az érző lényeknek is legyen joguk a saját életükhöz. Ha ez kell hozzá, akkor szívesen mondom azt magamról mindenféle aggodalom vagy szégyenérzet nélkül: szektás vagyok. Remélem, a nagy avokádóisten kegyeibe fogad.
