Ha tetszik, ha nem a vegánok kisebbségben vannak. Reméljük, hogy már nem sokáig, de az a helyzet, hogy még mindig kevés a vegán és sok a meggyilkolt állat. Éppen ezért a kevés vegán vállán nagy felelősség nyugszik. De vajon jól használjuk ezt a felelősséget?
Bár vegánként, egy kellemes vegán buborékban úgy tűnhet, lassan minden rendben, az emberiségnek azonban továbbra is minden évben “sikerül” körülbelül 70 milliárd állatot meggyilkolnia – totál feleslegesen. Vagyis nem, elnézést: kényelemből, megszokásból, pénzért. Ezek közül elvileg egyiknek sem szabadna jó okul szolgálni ártatlan életek kioltására, ám ezt a gondolatot teljes egészében sajnos még csak nagyon kevés embernek sikerült teljesen integrálnia. Ők a vegánok. És hát az a helyzet, hogy nagy részük bizony nem máshonnan hallotta ezeket a vegánsághoz vezető gondolatokat, mint más vegánoktól. Ugye látszik már? Bizony-bizony, az állatok kizsákmányolásának megszüntetésének gondja – közvetve – a mindenkori vegánok vállán nyugszik. De vajon mit lehet kezdeni ezzel a felelősséggel?
Adja magát az aktivizmus. Bár sokan ez alatt valami őrült csoportos tehéncsordához való odaláncolódást szoktak vizionálni, az igazság az, hogy vegán aktivizmusra a lehetőségek rendkívül széles palettája áll rendelkezésre. Ha jól főzöl vezethetsz receptes blogot, de ha inkább csak enni szeretsz, lehetsz inkább influenszer valamelyik közösségi platformon – az sem baj, ha csak pár száz embert befolyásolsz! És ha még maradhatunk a kajánál, van, aki csak simán minden egyes nap jóízűen falatozza a vegán kajáját a munkahelyén, miközben végtelen türelemmel válaszol a vegán élettel kapcsolatos kérdésekre a figyelem nem mindig oly’ áhított kereszttüzében. Ez is aktivizmus. Ha nincs kedved beszélgetni, hordhatsz valamilyen vegán mintás pólót vagy pulcsit, azzal is lehet szórni a “vegán pontokat” vagy felmatricázhatsz pár khmmm… saját(!) cuccot vegán üzenetekkel. Ha jobban kedveled a szervezett, közösségi formákat, besegíthetsz valamilyen szervezetben: lehet az akár a Vegán Állatvédelem Egyesület, a malacmentők vagy más szervezet. Ennek előnye, hogy sok új, hasonló gondolkodású emberrel ismerkedhetsz meg, így nem leszel magányosan búslakodó vegán harcos. De az is bőven elég, ha a hétköznapokban pozitív példaként próbálsz feltűnni, mint egy olyan ember, aki az elveinek megfelelően választja meg a szokásait, cselekedeteit.
Szépnek tűnik ez a sok opció, de azért emberek vagyunk. Az igazság az, hogy különösen az első néhány év nagyon gazdag tud lenni érzelmileg, és ilyenkor előfordul, hogy komolyabb indulataid lesznek azok iránt, akik még nem vegánok. Ez normális, és nagyszerűen kordában lehet tartani, ha például más vegánokkal beszélsz ezekről a problémákról. Sajnos ugyanis az emberek alapból próbálnak ellenállni a változásnak, így “el kell adni” nekik a veganizmus eszméjét is. (De hát veled is így volt, nem?) Ha minden indulatodat beleadod ebbe a sales folyamatba, jó eséllyel nem fogsz sikerrel járni.
Természetesen nem lehetsz mindig nyugodt. Nem biztos, hogy mindig sikerülni fog valamit jól elmagyarázni. Talán néha olyan kérdést tesznek fel neked a veganizmus kapcsán, amire nem tudod a választ. De ez mind nem számít. A lényeg, hogy próbálj mindig emlékezni arra, hogy azoknak az embereknek, akiknek Te vagy “A vegán” az életében, Te vagy a referencia, az egyetlen példa arra, milyen is egy vegán. Ez bizony nagy felelősség. Az őszinte és empatikus kommunikáció, valamint a humor (mert igen, a humor még ebben a témában is segíthet Téged) képes hidakat teremteni és ezáltal beljebb invitálni másokat a vegán élet kapuján.
A “vegánságot” nem úgy tudod elrontani, ha véletlenül eszel egy csokiszeletet, amiben sovány tejpor van, és csak akkor veszed észre, amikor 3 hét múlva takarításkor megtalálod a papírját, hanem úgy, hogy egy nemes eszmét, egy másokat segítő mozgalmat, összefogást összemosol a saját céljaiddal, a veganizmussal kapcsolatos cselekedeteid ego vagy érdek vezéreltek lesznek. Ez nem azt jelenti, hogy ha van 100 csodás recepted nem írhatsz receptes könyvet és kérhetsz érte pénzt. Sokkal inkább arról van szó, hogy ne azért akard, hogy mások vegánok legyenek, hogy neked igazad legyen, és lehetőleg Te se azért valld magad vegánnak, mert az jövedelmező.
És itt van még egy kényes tény. Mondjuk ki: aki nem vegánként egy seggfej volt, az jó eséllyel vegánként is az lesz! Bár néhányan beszámolnak csodálatos színeváltozásokról (nyugodtabb, kedvesebb, békésebb természet), az igazság az, hogy a vegánná válás csak egy kevéssé előnyös viselkedésmintán változtat, ez pedig az állatok kizsákmányolása. Ez már csak így van, sokat nem tehetünk. Vigasztalódjunk tehát azzal, hogy egy napon remélhetőleg MINDEN seggfej is vegán lesz.
