SIGN UP AND GET 15% OFF YOUR FIRST ORDER!

99% vegán

Sorry, this entry is only available in Hungarian.

Mennyi az annyi, ha a vegán elvekről van szó? Ki méri ezt, és mennyi a maximális pontszám? 99% lett, maradhat?

99% vegán. 80%-ban nyersvegán. 70%-ban TÉNÉ. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én már elég sokszor hallottam hasonló kijelentéseket. Az első gondolatom (számokat igencsak szerető, és korábban sok-sok évig statisztikákkal dolgozó emberként): ez vajon hogy jött ki? Kalóriaszázalék? Tömegszázalék? Étkezési alkalom százalék? Érzésszázalék? Vágyszázalék? De nem szoktam megkérdezni. A második gondolatom az szokott lenni, ha már 90%-nál tartunk, vagyis 90 egységre vegán táplálék jut (tehát nem hal meg senki), akkor honnan jön s miért kell a maradék 10%? Ha csak ennyi hiányzik, akkor vajon miért nem ütjük meg a 100-at és mondjuk csak simán: vegán vagyok. De ezt sem kérdezem meg.
A harmadik gondolatom az szokott lenni, hogy az, amiért valaki így fogalmazza meg a státuszát a veganizmussal, legalább azt jelenti, hogy szeretne vegán lenni és azt tartja jónak. Mert mondhatná, hogy sok “vegán ételt” eszik vagy, hogy nagyon szereti a növényi alapú ételeket (advanced level), de ő mégis ahhoz viszonyítja magát, mintha már vegán lenne, vagy is ez lenne az áhított állapot. (És tényleg.) Ebből von le egy kicsit, kifejezve, hogy már csak 10% hiányzik. De miért nem hagyja azt a 10%-ot, hogy az lehessen, aki lenni szeretne? Na, ezt meg szoktam kérdezni.

Az esetek 50%-ában (!!!) az derül ki, hogy az illető fél (!!!). A fehérjehiánytól, a B12 hiánytól (amit persze az állatokba is úgy kell befecskendezni), a kálciumhiánytól, amit csak a dönonaktívesuperbificus adhat, meg a haverok beszólógatásától, a nagyi szomorú tekintetétől. Teljes a bizonytalanság, mert nincs elegendő infója, hogy biztonsággal döntsön, s talán nem is motivált, hogy ebbe energiát tegyen. Megszólalt a lelkiismerete, de még nem elég hangosan.

A “százalékos vegánok” másik fele a “kacsintgató”. Így hívom őket. Sokszor még 100% vegánoktól is hallom, hogy a barátjuk, szerelmük, szomszédjuk, fodrászuk már “kacsintgat” a veganizmus felé. Ezek azok a pajkos kis emberek, akik már nagyjából felfogták, hogy az állatipar támogatásával mihez járulnak hozzá, de ahhoz, hogy változtassanak, ki kellene lépniük a komfortzónájukból, és mások szenvedése sajnos nem elegendő ok erre. Ezért egyelőre csak kacsintgatnak hetykén. Értsd: nem kezdenek vallásos félelemmel kántálni a fehérjéről, a korai egészségkárosodásról, a növények érzelmeiről, meg a mama hájas sütijéről, amikor meghallják a “vegán” szót, sőt, talán el is ismerik, hogy mennyire jó dolog vegánnak lenni, de ők maguk azért nem szánnák el magukat olyan drasztikus lépésekre, hogy kemény 2 hétig maximálisan odafigyeljenek, hogy mit tesznek a kosárba. Ők azok, akik nem félnek ugyan, mégsem hajlandóak a meggyőződésük szerint cselekedni, mert az túl kényelmetlen lenne.

De rossz emberek ők? Megoszlanak a vélemények. Ami biztos, hogy a vegánok egy bizonyos százalékának zsebében kinyílik a bicska, amikor azt látják, hogy valaki tökéletesen érti, mit okoz, de mégsem változtat. Egy időben szállingóztak a poénok a “vegán pontok” gyűjtéséről is, meg persze a veganizmus különböző szintjeiről.

Szívesen barátkoznék olyan emberekkel, akik tudják, hogy ártanak másoknak, mégis a saját önző vágyaikat követik? Nem szívesen, de tartok tőle, hogy mindannyian beleesünk ebbe a hibába időről időre, s így egy szép napon egyedül maradok a saját hibáimmal.

Lehet tenni valamit, hogy a százalékmutató feljebb kússzon? Talán igen, talán nem, de ha tudod, hogy van esély a változásra, akkor érdemes a lelkiismereted szerint cselekedni.

Lehet valaki 100%-osan vegán? Talán nem. Talán holnap tudtodon kívül rá fogsz lépni egy hangyára, de 100%-osan törekedhetsz rá, hogy a lelkiismereted szerint élj, és ez a lényeg.
“Az az ember boldog, aki a lelkiismeretét tudja követni kis és nagy dolgokban egyaránt.” (Böjte Csaba)

Newsletter

Subscription

Sign up to our newsletter and get your coupon for 15% off!


Shop

  Show More!

Egy pillanat...