Itt a január és sokan most kezdenek új életet. Jó érzés arra gondolni, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy a veganuárnak (veganuary) köszönhetően a vegánok száma ugrik egyet felfelé, az állathasználat pedig megint visszább szorul a bolygón egy picit. Ám a vegánok élete nem csak játék és mese. Milyen nehézségeket tartogathat az első év?
Sokféle jelzővel illettek már emiatt, de a helyzet az, hogy én mindig is azt hangsúlyoztam, hogy vegánnak lenni nem nagy szám. Úgy értem, nem akkora hatalmas megugorhatatlan nehézség. Igaz volt ez akkor, amikor messze nem volt még ennyi vegán lehetőség étkezés és egyéb termékek terén, és igaz most is, amikor már szinte a bőség zavarában élünk. Az egyetlen dolog, amit meg kell ugrani, hogy elhatározzuk: nem engedünk többé az elveinkből, amikor a cselekvésre kerül a sor, hiszen kevesen vallják azt, hogy az állatokat nem szeretik, de legalábbis a természet és a többi élőlény felé mindenki érez némi megbecsülést. Nyilván ennek az elhatározásnak is el kell, hogy jöjjön az ideje: amikor már eleget tudsz, amikor már eleget érzel, és amikor minden úgy áll, hogy éppen megvan az energiád ahhoz a kis kezdő lökéshez, hogy elszántan belevágj. Mindegy, hogy mióta vagy vegán, ha nem így születtél, akkor jó eséllyel Te is átélted (vagy át fogod élni) mindezt.
Az elhatározás után már “csak” be kell építeni az életünkbe, és új szokásokat kialakítani, ami általában könnyen megy, mert a legtöbb kezdő vegán már az út legelején könnyednek érzi magát mind testileg mind lelkileg, és ez megadja a kellő erőt a folytatáshoz – még ha néha nehézségekkel is kell szembesülniük. Természetesen – mint minden változásból – ebből is rengeteget lehet tanulni a világról és önmagunkról. Én a következőket tanultam anno, az első vegán évemben.
1. Vegánnak lenni közügy. Sokan viccelődnek azzal, hogy az a legnehezebb a vegán életben, hogy mások folyton megjegyzéseket tesznek at életmódodra, a döntéseidre. Nos, valóban soha ennyi dietetikussal, életmód orvossal, belgyógyásszal, testépítővel, élsportolóval, antropológussal és oroszlánológussal nem találkoztam még, mint mióta vegán vagyok. Korábban észrevétlenül el tudtam fogyasztani az ebédemet a munkahelyen, és a családi étkezésekkor is leginkább a kapcsolati státuszom és a családalapítási terveim izgatták a rokonokat, ám vegánná válásommal mindez megszűnt: mindenki az egészségem miatt kezdett aggódni. Persze, amíg dohányoztam, senki nem érezte úgy, hogy köze lenne hozzá.
2. Nem lehet örökre elrontani. El lehet követni hibákat vegánként, ami azt jelenti, hogy valami elkerüli a figyelmedet, vagy olyan helyzetbe kerülsz, amikor nem tudsz 100%-osan vegán elveidnek megfelelően cselekedni. Ezek valószínűleg a legtöbb vegánnal előfordultak. Ilyenkor nem kell visszaugrani a startmezőre: az a kereslet, amit nem generáltál le az állati termékek iránt, már egy eredmény, és amit mostantól nem veszel meg, az is ugyanúgy eredmény. Ez nem egy diéta, amit x napig tartanod kell, hanem egy törekvés, melynek során lelkiismereted szerint cselekszel de nem kötsz kompromisszumokat mások kárára.
3. Nem minden vegán jófej. A világban való eligazodás nagyon nehéz, ezért dobozokat gyártunk. Mármint az agyunkban. “Én a jóra törekedtem, amikor vegán lettem, tehát aki vegán az szintén a jóra törekszik, és csak jót fog tenni az élet minden területén.” A vegán közösség, amit én ismerek, egyszerűen fantasztikus, ez igaz. De mindig lesznek konfliktusok, és a vegánok is fognak hibákat elkövetni, netán rosszándékú módon cselekedni. Ez van!
4. Egyre könnyebb lesz. Az én tapasztalatom, hogy a gyakorlati oldal viszonylag hamar megvalósul, és kialakulnak az új szokások. Legy egy új bejárandó útvonalad a boltok között és a boltokon belül. Lesznek új bejáratott receptjeid és rendelős helyeid, és azoknak is, akik igazán szeretnek. A lelki része viszont egész más. Azzal ugyanis, hogy vegánná válsz, elfogadod, hogy az állathasználat rossz. Elfogadod, hogy amit korábban tettél, nem volt helyes (a mostani nézeteid szerint) és hogy amit a szeretteid tesznek (ha nem is mindenki) szintén nem felel meg az elveidnek. Felismered és elfogadod, hogy a világ, amiben élsz, nem úgy van berendezkedve jelenleg, ahogyan te azt helyesnek látnád, kicsit kívülállóvá is válsz. Sokan nagyon nehezen dolgozzák fel ezeket a felismeréseket (vagy akár egy-egy okoz nagyobb nehézséget), de az idő egy kicsit segít, az érzelmek csillapodnak, helyükbe lép némi racionalitás, és képes leszel meglátni azt, hogy mennyit tehetsz akár Te magad is, hogy minden nappal egy kicsit közeledjenek az álláspontok, és egy szebb világra ébredj az új elveid szerint is.
5. Pont ugyanannyi problémád lesz. Vagy több. Vagy kevesebb. Vegánnak lenni nem jelenti azt, hogy egy boldog hippi vagy, aki OMMM-ozva táncol az esőben és imádkozik a nagy avokádó istenhez, adományokból él és sem a dátumot, sem a pontos lokációját nem tudja. Talán ez egy kicsit megnyugtat (talán éppen, hogy nem), de alapjában véve pont ugyanolyan hétköznapi ember maradsz, mint voltál. Ugyanúgy lesznek gondjaid, ugyanúgy ehetsz egészségtelenül, ugyanúgy összeveszhetsz emberekkel, ugyanúgy utálhatod a munkád, ugyanúgy késhetsz és ugyanúgy kiabálhasz dühösen, mint korábban. Azzal, hogy vegán leszel ugyanis elsősorban nem magadon segítesz, hanem az állatokon.
Ha kezdőként olvasod mindezt, akkor kívánom, hogy a fentieket a lehető leggyengédebb módon tapasztald meg. Köszönöm, hogy elolvastad, és hogy nem használod többé az állatokat.
