El lehet rontani a vegánságot?

Általában, ha az ember valami újba kezd, változtat, szinte elkerülhetetlen a félelem, hogy hibázik, vagy egyáltalán nem jár sikerrel. A kezdő vegánokkal sincsen ez másképpen. Sok a bizonytalanság, a kérdés, az aggodalom. Az elvi meggyőződés már megvan, de a gyakorlat – átalakított szokások híján – a legelején még nincs. Hogyan lehet ezen túllendülni?

Örökre elrontani!

Döbbenetes, hogy ha az állati testrészek felhasználásáról van szó, az ember milyen kreatív. Amikor vegánra váltottam az első nagy megállapításom az volt, hogy sovány tejpor az égvilágon mindenbe kell, mert enélkül nincs feldolgozott élelmiszer. Köszi! Legalább leszoktam ezekről – az egyébként nem túl egészséges – ételekről. De van más is: egy kis színezék rovarokból, egy kis csontvelő, egy kis méz, egy kis marhavér a csokiban, egy kis sertészsír a kenyérben és sorolhatnánk. Az ember egy pillanatra nem figyel, és máris hazavisz valamit, amit nagyon nem szeretne (elfogyasztani meg főleg nem), rosszabb esetben az üres csomagoláson veszi észre az állati összetevőt. Mi a teendő ilyenkor? Akkor már nem is vagy vegán? Vissza a start mezőre? Hol lehet ezt meggyónni? De komolyan, hogyan lehet ezt átvészelni?

Minden. Egyes. Nap.

Először is nézz körül, hogy látta-e valaki. Mert ha igen, akkor hamar kiderül, hogy már nem is vagy vegán, és ennyi volt.
Nem. Viccelek. Először is nyugodj meg. Amiért nem veszünk állati eredetű terméket, hogy csökkentsük a keresletet, egyfajta szavazatként, illetve természetesen, hogy ne járuljunk hozzá direkt módon sem – a saját fogyasztásunkkal – az állatipar kegyetlenségeihez. Igen, leadtál egy eltévedt szavazatot, de ettől még ha az egész évet nézed mondjuk, akkor ez elenyésző, tehát nem Te tartod fenn az állatipart továbbra sem. Ha már lecsúszott, akkor akár az undor is egy teljesen normális (de nem szükséges és elvárt) érzés, de az is el fog múlni, nincs más hátra, át kell vészelni, míg leér/ elfelejted. Amit viszont megtehetsz, hogy:

– Figyelmeztethetsz másokat, ha ez valami rejtett probléma (pl. a vegetáriánus és a vegán logo nagyon hasonló tud lenni – és hopp, le is csúszott egy kis tojás! Vagy sovány tejpor.)
– Nyugtázhatod, hogy igen, ez most egy (véletlen) hiba volt, és folytatod tovább a törekvésed. Hiszen ez csak egy alkalom volt, egy nap, és az év többi 364-5 napján ettől még sikerrel játhatsz és rengeteg állatot mentesz meg.
– Levonhatod a következtetéseket: “Mostantól mindig tartok magamnál egy energiaszeletet/ aszalt- vagy friss gyümölcsöt”. “Legközelebb ellmondom a barátaimnak előre, hogy én nem szeretnék állati termékeket fogyasztani, és megegyezünk arról, hogy legyen ilyen étel a számomra”. És így tovább. Lehet, hogy nem lesz könnyű, de nyugi, csak eleinte.
– Megbeszélheted másokkal a problémádat: nem ciki segítséget kérni és szinte biztosan tudnak neked tippeket adni.

Itt érdemes külön kitérni arra az eshetőségre, amikor nem véletlenül vásárolsz vagy fogyasztasz nem vegán terméket. Talán elgyengültél, talán illedelmes akartál lenni, nem megbántani másokat, talán ez volt az “egyszerűbb”. Az eredmény mindenképpen ugyanaz: lelkifurdalás és kudarcélmény. Mit lehet tenni ilyenkor? Ugyanazt, amit a véletlen esetekben, azzal a kiegészítéssel, hogy érdemes erősíteni, jobban tudatosítani a motivációidat. Van, akinek az válik be, ha megnéz egy brutális videót az állatiparról. Vagy átböngészi a statisztikákat, hogy hány évig habfürdőzhetne egy hamburgerért cserébe (mármint, ha a vegánt választaná), és hogy az ökológiai lábnyoma nem lesz jeti méretű, ha zabkását eszik kolbi helyett. Van, aki inkább egy kedves malacos videót néz arról, hogy milyen okosak is ezek az állatok. És olyanok is vannak, akik más vegánok társaságát keresik – akár online, akár személyesen. Mindegyik jó megoldás lehet, lényeg, hogy ne add fel. Ha az egész életedet nem vegánként élted, akkor nem ezen az egy napon múlik a siker, viszont minden egyes nap tudatosságot és odafigyelést tanúsítva elérheted, hogy egy idő után (rövidebb, mint gondolnád!) már rutinból is simán menjen, amit elterveztél. A Te döntésed nyomán van rá szükség, Te választottad ezt az utat, és ha igazán elkötelezed magad, akkor meg tudod oldani a hétköznapokban, akkor is ha eleinte nehéz változtatni a berögződéseken.

Miért írom ezeket? Nagyon sokan panaszkodnak, hogy ők “elbuknak”. Vettek egy sajtos szendót a kúton, nem tudtak ellenállni a nagyi hájas sütijének, a munkatársakkal elmentek berúgni és lecsúszott egy kis tejporos ropi (vagy netán egy gyros). És aztán már “úgyis mindegy volt” és másnap már arra ébredtek, hogy nem vegánok, mert hát elrontották és már akkor ennyi, ezért folytatták a régebbi életüket 1 hét vagy 1 hónap vegánság után. Valóban kecsegtető ilyenkor feladni, eltávolítani magunktól a problémát azzal, hogy inkább nem is folytatjuk tovább a törekvésünk. És éppen itt jön az, ami csodálatos abban, ha tudatosan éled az életed mások – az állatok – érdekében: hogy Te magad is fejlődsz: el tudsz képzelni annál jobb érzést, mint hogy nem adtad fel, és az elveidnek megfelelően éled az életed? Törekvéssel és elköteleződéssel sikerülni fog.

Shop

  Körülnézek!

Egy pillanat...